, (mint föntebb) fn. tt. lantos-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Személy, kinek különös foglalkodása, lantot játszani, lant mellett énekelni. Középkori udvari lantosok.
"Vagy nincs-e lantos itt közel,
Ki zengjen éneket?"
Czuczor.
"Egy vén lantos jön Pokyval,
Térdét veri szakála."
Kisfaludy S.