v. KATRINKA, (a német: Kutte, Kittel szókból, kicsinzőkkel [in-cza v. in-ka] toldva eredettnek látszik); fn. tt. katrinczát és katrinkát. 1) Erdélyben am. kötény, különösen az oláh leányoké, melyet elül is hátul is kötnek. 2) A kis gyermek mellére akasztott kendő, hogy evéskor a ruháját be ne mocskolja. Máskép: katrinka. A Nádor- és Müncheni codexekben am. kezkenő (sudarium): Uram, ime te pénzed, kit tartottam katrinczába takarván. Luk. 19. Csekély eltéréssel egyezik a karincza szóval is. l. ezt.