, (kad-l-an, V. ö. KAD; a latin: catillus v. catinus, hellén: κοτυλος, κοτυλη szókkal egy eredetűnek látszik; a szláv nyelvekben: kotlom, kotlina, kotla, kotel) fn. tt. katlan-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. 1) Üstnek vagy rézfazéknak öblös helye, mely alatt tüzet raknak. Katlan száda v. szája, hol a tüzelőnek valót berakják. 2) Tájszokás szerént maga az üst, rézfazék. 3) A tűzokádó hegyek aknája, szája.