, (kar-vas) ösz. fn. 1) Vas le mez, mely a régi lovagok fegyverkezetében a kart borította.
"Melyeknek kezek is villogott karvassal.
Gyöngyösi István.
"Gránát s skárlát köntös van majd mindnyájokon,
Széles fringyia kard fekszik oldalokon.
Derekakon pánczél, kezeken karvasok,
Süvegeken rárók, kerecsenek, sasok.
Ugyanaz.
2) Kerítés, korlát vasból, (fa helyett) pl. hídon, lépcsőzeten.