, (a 2-ik ért. az olasz cartaccia, után németül: Kartätsche, francziául cartouche), fn. tt. kartács-ot, harm. szr. ~a. 1) l. KÁRT, máskép: KORDÁCS, németül: Kardätsche. 2) Ágyúgömb, melynek üres belseje apróbb golyókat, szegeket, vas darabokat, lánczokat, stb. foglal magában, s ezek a nagy golyónak eldurranásakor szétröppennek. Kartácsokkal megszakgatni az ellenség rendét.