, (egy eredetűnek látszik a hangokban s értelemben is rokon franczia: couvert szóval, mely couvrir, ez ismét a latin cooperire [fedezni] szóból eredett, innen cooperculum am. fedő; a latin carpentum (kocsi, födeles hintó) nem látszik idetartozni. Egyébiránt kárpit eléfordul a szláv nyelvekben is); fn. tt. kárpit-ot, harm. szr. ~ja. Honosúlt magyar szó. 1) Függöny, pl. az ablakon, szinpadon. A kárpitot behúzni, felhúzni, leereszteni. A kárpit legördült. 2) Szőnyeg. Kárpitokkal beteríteni a szobát, teremet.