, (kár-on-ol) áth. m. káromol-t v. káromlott, htn. ~ni v. káromlani. Valószinüleg az elavult károngol, káromgol igéből van öszvehúzva, s am. valakit károngó szókkal, szitkokkal, sérelmekkel illet. V. ö. KÁROMKODIK. Istent, szenteket, embereket káromolni. Elkáromolni magát, azaz, káromló szókra fakadni. Valakit megkáromolni. A Tatrosi codexben károml (blasphemat) megkáromlattatik (illudetur). Ugyanott. "Megkáromlák (blasphemabant). Nádox-codex.
"Az Istennek nevét nyilván káromlottam,
Mulandó jószágért hitem megtagadtam.
Sírvers 1606. évből (Thaly K. gyűjt.).