, (kár-t-ó) fn. tt. kártó-t. Eredetileg igenév, s am. gerebenező, fésülő, s innen gyanitható, hogy létezett kárt ige a kár törzsökből, mint gyárt a gyár-ból. E törzsök tisztán megvan a latin carmen, s hangváltozattal a szláv greben, hreben szókban. V. ö. KÁRT.