, (kar-mentő), ösz. fn. tt. karmantyú-t. Valószinüleg a karmentő szóból a hanghasonlat szabályai szerént módosult, mely a székelyeknél még eredeti alakjában is megvan. 1) A karoknak lemezből készített takarója a régi lovagöltözékekben. 2) Melegen bélelt hengeralakú, prémes öveder, melyet a nők télen alkarjaikat bedugva viselnek.