, (kar-ó) fn. tt. karó-t. Gyöke ar (s k v. ch előtéttel char) mely több szavainkban metszést, szurást, más testekbe rontó behatást jelent. 1) Hegyes végű dorong, pózna, hasáb, melyet a földbe vernek. Karó a sövényben. Karókkal bekeríteni valamit. Karót verni a szőlőbe. Kiszedni a karókat. Köti az ebet a karóhoz. (Km.). A köznépi beszédben sokszor el is marad a névmutató: "köti ebet a karóhoz. Egy XVI. századbeli versben szintén: "Igen köti ebet az karóhoz (,ebet névmutató nélkül, Thaly K. gyüjteménye), azaz fogad, igér mindent, de kétséges, ha megtartja vagy megtarthatja-e. Láttam karó végén tar varjút. (Km.) Micsoda madár az, mely a karón is megtojik? (Mese.) Úgy jár, mintha karó volna a hasában, v. mintha karót nyelt volna. 2) Fából csinált nyárs. Karóra húzatni az embereket. 3) Fogas pózna, vagy szobor, melyre a tejes fazekakat akgatják.