, (kar-im-a v. kar-iv-a v. kar-i-v-a) fn. tt. karimát. Törzsöke a kört jelentő kar. Az ima képző nem egyéb, mint az elavult ava eve igenévképző, s egy a galiba, kacsiba, paripa, ragyiva szók iba, ipa, iva képzőivel. 1) Szoros ért. valamely kerek vagy gömbölyü alaku testnek, eszköznek széle, pártázata, kerülete. Kalap karimája. Hordó karimája. 2) Szélesb ért. ami valamely testet, eszközt közvetlenül körülkerít. Kép karimája. Ablak karimája. Kályha karimája. V. ö. KERET.