, (kár-og) önh. és gyakor. m. károg-tam, ~tál, ~ott. Hangutánzó, s am. kár kár hangon kiált. Mondják különösen a varjakról, hollókról, varju-kányákról. Átv. gúnyos ért. rekedt, kellemetlen hangon lármáz. Károg, mint a varju. Innen a latin corvus, hellén κοραξ, német Krähe, olasz gracchia stb. Egyeznek vele mint igék a szintén hangutánzó latin crocio, crocito, német krähen, hellén κραζω, κρωξω, szanszkrit kruç stb.