, (kár-h-oz-tat) mivelt. m. kárhoztat-tam, ~tál, ~ott, par. kárhoztass. 1) Valamit károsnak, gonosznak vall, s mint olyat megfedd. Mások kihágásait kárhoztatni. 2) Valakit bizonyos rosznak okául vall. Minden gonoszért, mi rajtam történt, téged kárhoztatlak. 3) Szoros keresztényi ért. lelki és testi kárhozatra, örök büntetésre itél, juttat. 4) Mást kárhozatra méltó bűnre ingerel, botránkoztat. Ugyan kérlek, ne kárhoztass.