, (kár-h-oz-ik) k. m. kárhoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Törzsöke a romlást, veszést jelentő kár. Tulajd. am. romlásba, veszendőbe megyen. Átv. és szokott keresztényi ért. lelkileg elromlik, mennyei üdvösségét elveszti, lelki kárt szenved, pokol martalékjává lesz. Ellentéte: boldogúl, idvezűl. Ki hiend és megkeresztelkedik, idvezűl; ki nem hiend, elkárhozik. (Uj test.) Szoros ért. az végitélet után testi és lelki örök kínok és szenvedések alá jut.