, (kar-hatalom) ösz. fn. 1) Általán, fegyveres erő, mely által valaki másokat alávet, legyőz, vagyonukat elfoglalja stb. 2) Törvény. ért. biróilag kirendelt fegyveres nép, péld. törvényhatósági szolgák vagy rendes katonaság, kik az ellenszegülők ellen a birói itéletet erő használatával is végrehajtsák. Elfoglalni karhatalommal az adósnak házát, marháját stb. Karhatalomért folyamodni. A karhatalomnak ellene szegülni.