, fn. tt. karé-t. Egyezik a latin carrus vagy carrum és currus, olasz carro, német Karren, tót káre stb. szókkal, s jelent a magyarban két kerekü taligát.(Laszló szekerét.) S a magyarban épen úgy származhatott a hangutánzó kar v. gar, gor, gur gyöktől, mint a latin curro. Karét húzni, tolni. Karén ebédet vinni a kaszásoknak, aratóknak. Győr vidékén a hegyi lakosok ilyetén taligája gúnyosan: mennyei hintó v. kocsi, v. Illés szekere.