, (kar-ám) fn. tt. karám-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Nádból, vesszőből alakított kerítés tetőzet nélkül az alföldön, leginkább juhok számára. Néhutt pásztorok, pusztai gulyások, csikósok, juhászok, kondások vityillója, melynek rendes alakja alant kerekes, fönt csúcsosan összemenő. Szathmár vidékén sertésól. Néhutt karán-nak ejtik. Gyöke a kört, kerítést jelentő kar.