, KARCSU, (kar-cs-ú) mn. tt. karcsu-t, tb. ~k v. ~ak. Tulajd. am. könnyen hajló, milyenek a vékony, lenge testek szoktak lenni. Innen: karcsu termet am. derékban vékony, hajlékony. Karcsu legény, leány. Karcsu derék. Karcsu nád, fenyő, jegenye.
"Karcsú derekadon a váll
Halhéj nélkül is szépen áll."
Csokonai.
Átv. ért. sovány. Karcsu aratás, szüret. Karcsu mint a juhászkutya. (Km.) Megegyezik vele a latin gracilis gyöke. E szerént a karcsu gyöke a hajlóst, görbedőt jelentő kar. Vagy pedig nevét az ölelő kar-tól vette, minthogy a karcsu termetet könnyü átkarolni, karral körülfogni.