fn. tt. kárász-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A pontyok neméhez tartozó, tertyedt testü halfaj. Megegyezik vele a latin (cyprinus) carassius, a német Karattsche, Gareisz, Gareisel, finn kouri. Átv. ért. jelent sovány embert, kit más vidéken a keszeghez helyesebben, Balaton táján pedig a gardához hasonlítanak. Innen a közmondások: sovány, mint a kárász, mint a keszeg, minta garda. Úgy néz, mint a sült kárász. (Km.) Iszom kárász am. iszákos.