, (kár-all) áth. m. kárall-t v. ~ott htn. ~ni v. ~ani. 1) Valamit kárnak, káros dolognak tart, vél, gondol; valamit roszall. Nagyon kárallanám, ha ezt tenni elmulasztanád. 2) Valamit sajnál, megbán. "Ha kegyelmed kárlotta hat vagy hét forint ára taffotát küldenni." Levél 1526. évből (Szalay Á: gyüjt.). "Kárallom szavaim most is, melylyekkel elébe (balgatag én) szabad életemért esedezve borultam." (Horv. E.) "Nem kárallja fáradságát." (Falud.) Hangváltozattal: károll. Egyébiránt V. ö. ~L vagy ~LL képző.