(kap-u, uigur nyelven: khapi; megvan a török nyelvben is kapu és udvar jelentéssel; a csagataj nyelvben pedig kapuzak am. fahéj, bőr, kupak; de a török kapa-mak ige és csagataj nyelven kapga-mak, am. bezárni [ajtót], mely értelemben a mély hangú kåp v. kop gyöktől származnék; V. ö. KAP, (1), elvont gyök); fn. tt. kapu-t. Nagyobb nyilás az épületen, kerítésen, vagy a helységbe, városba, várba vezető nyilt hely. Háznak, kertnek, akolnak kapuja. Városnak, várnak kapuja. Diadalkapu; ha nincs is rajtok ajtó-féle záró eszköz. Különösen fa-, vas-, sövény- stb. alkotvény, mely ezen nyilást elzárja, vagy járhatóvá teszi. Egy szárnyu, két szárnyu kapu. Boltos kapu. Vas, deszka, sövény kapu. Hátulsó kapu. Kinyitni, bezárni a kaput. Felhúzó kapu a fellegvárakon. Új kapu. Bámul, mint borju az új kapura. (Km.) Átv. ért. jelent szoros útmenetelt, szük völgyet magasabb hegyek között, milyen a Vas kapu Erdélyben. A törökben udvart is jelentvén innen divatba jött: Ottománi fényes kapu, azaz török császári udvar; a szentirásban pokol kapuja am. ördög hatalma. V. ö. KAPUSZÁM.