, (a latin capitulum után alakult, ez pedig caput szóból származott); fn. tt. káptalan-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, v. ~ja. 1) Valamely főegyházhoz tatozó kanonokok testülete. Érseki, püspöki, társas káptalan. Esztergami, egri, veszprémi, győri káptalan. 2) Gyűlés, tanácskozás, melyet a kanonokok illető ügyekben tartani szoktak. A házasok ügyét káptalan elébe vinni. Valamit bevallani a káptalannak. 3) A birtokos szerzetesek gyűlése. A szerzet ügyeiről káptalanban tanácskozni, apátot, prépostot választani. Igy neveztetik maga a gyülésterem is. 4) Átv. ért. ismeretek bősége, nagy tudomány. Nem káptalan a fejem, hogy mindent tudjak. (Km.)