, (kül-telek) ösz. fn. Általán telek, mely a szoros értelemben vett városi vagy helységi, vagy pusztai lakok kerületén kivül esik, tekintettel azon telekre, melyet a kültelek birtokosa benn a városban vagy helységben bir; szokottabban: külsőtelek, ellentéte: belsőtelek.