, (kül-ü) fn. tt. külü-t. 1) A kerék sugárfája, máskép: külő, küllő. 2) Ütő kalapácsokkal, s mozsárféle edényekkel ellátott gépezet, mely által bizonyos testeket öszvezúznak, pl. tökmagot, kendermagot, hogy olajt törjenek belőle, vagy a kölesből kását csinálnak. Máskép: kölyű. Ez értelemben nem egyéb, mint a megforditott lükü, azaz lökő, minthogy a kalapácsok lökdösése által működik. Rokon vele a lüktet, azaz a földet egyik lábával ütögetve, lökdösve sántikál.