, (kül-ön-ség) fn. tt. különség-ět, harm. szr. ~e. Azon tulajdonság, mely által egyik tárgy a másiktól elüt, s vele nem egyező, nem hasonló.
"Elváltozott idők,
Háborgó esztendők,
Különségeket hoznak."
Rimay János.
E szó helyett rendesen a különbség használtatik, holott szabatosan véve, valamint más a külön, mint a különb, hasonlóan más a különség, mint a különbség. Az első egyszerüen az egymástól elütő tulajdonságokra vonatkozik, az utóbbi pedig a tulajdonságok fokozatát is tekintetbe veszi.