, (kül-földi) ösz. mn. és fn. tt. külföldi-t, tb. ~ek. Általán minden személy, vagy dolog, ki vagy mely idegen országban született és lakik, vagy illetőleg ott termett, készűlt stb. Ellentéte hazai, honi, belföldi. Külföldi művészeket, tudósokat, mesterembereket hívni a hazába. Külföldi árukkal elárasztani a honi vásárokat. A külföldiekkel barátságos viszonyban élni. Mondjuk tulajdonságokról is, melyek a külföldi lakosoknál divatoznak. Külföldi szokások, viselet.