, (kap-u-s) fn. tt. kapus-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Kapunálló személy, kapuőr, ki a ki- és bejárókat szemmel tartja. Törökül: kapudsu, melyben a dsu képző is rokon a magyar s képzővel. Csizmadia szónál érintettük, hogy a dia vagy zia képző am. csia azaz csiáló vagy csináló s a török dsi képzővel rokonítottuk; azonban a csináló szót nem betű szerénti, hanem csak foglalkodó értelemben vettük, mutatja, a többi közt balekdsi (halász) példánk is. Így kapudsu is csak mintegy kapuval foglalkodót vagy bánót jelent, mint a magyar kapus.