, (kap-t-a, kap-ta, a szláv nyelvekben: kopito) fn. tt. kaptát. Gyöke a burokot jelentő mélyebb és gömbölyűbb kap (kop), mely megvan a kaponya, koponya, kapcza, kopács, kopoltó szókban. Jelent fából készített formát, mely lábfejet képez, s arra való, hogy a bőrt rája huzzák, ráborítsák, tehát nem egyéb mint borítófa szenved. ért. mint kapcza am. borító ruha, csel. ért. Törzsöke az elavult kapt ige, melybőt lett igenév kaptó kapta, mint az elavult balt (valt) igéből baltó balta (valta); a csap csapt igéből csaptó csapta; a lob lobt igéből lobtó, lobta, lapta stb. A csizmát, sarut kaptára ütni. Nem lehet minden sarut egy kaptára húzni. Mindent egy kaptára szeretne húzni. Ne tovább, varga, a kaptánál. (Sutor, non ultra crepidam.) Átv. ért. a ló lábán, különösebben csuklóján növő csomó, néhutt máskép: kapcza. Innen kaptás v. kapczás ló. Kaptatetem. Egy 1551-diki levélben olvassuk: "de az egyik hím vehem örök sánta, kaptatetem vagyon az lábán." (Szalay A. gyüjt.)