, (kül-ön-b-öz-ik) k. m. különböz-tem, ~tél, ~ött, par. ~zél. Mondjuk oly öszvehasonlított tárgyakról, melyek az öszvehasonlítási pontban másmás nemüek, fajuak, tulajdonságuak. Távolító ragu neveket vonz. Gyakran az édes testvérek mind termetben, mind erőben, mind észben, mind hajlamban különböznek egymástól. Mennyire különbözik ezen jeles mű ama kontártól! Öröm, űröm csak egy betüben különböznek. (Km.). Ellentéte hasonlít, egyezik. Bizonyos nézetekre nézve különbözni, másokban egyezni.