, fn. tt. kuvik-ot, harm. szr. ~ja. Oly tiszta hangutánzó, mint a kakuk, kukuk, s neve egy kisebbféle bagolyfajnak, mely ily hangon szokott kiáltani. A babonás nép véleménye szerént, amely házon kiált, abban nem sokára meghal valaki, honnan halálmadár is a neve. Hangváltozattal: csuvik, kivik.