, (köz-t) névutó. A t képző helyrag, miért is e szó helyre, átvitt ért. időre is vonatkozik. Személyragozva: köz-tem, ~ed, ~e, ~ünk, ~etěk, ~ök, pl. Köztünk legyen mondva, azaz mások eltávolításával, kizárásával. Köztünk maradjon a szó, azaz kivülre, kifelé ne hasson. Értelmére nézve l. KÖZÖTT.