, KÖNYÖRÜLET, (köny-ör-ű-l-et) fn. tt. könyörület-ět, harm. szr. ~e. Cselekedet, mely a könyörülő szivnek müve, eredménye, tehát tettleges könyör. Könyörűletből (haszonlesés nélkül) gyógyítani a szegényeket. Könyörűlet volt tőle, hogy az elhagyott árvát fiának fogadta. Könyörűletre méltó.