, (kük-l-ik) k. m. kűkl-ött, htn. ~eni. Mondják a madarakról, midőn tollaikat elhányják, másképl vedlik. Minthogy vedlés után a tollak toklásza kékesnek látszik, igen valószinü, hogy gyöke kük am. kök, azaz kék, s e szerént küklik, annyi, mint kékellik. V. ö. KÖK, KÖKÉNY.