, önh. v. KÚSZIK, (kúsz-ik) k. m. kúsz-tam, ~tál, ~ott. Önhatólag saját akaratjából, közép alakban pedig kényszerüségből történik a kúszás. Kezeivel, v. lábaival, v. kacscsaival kapaszkodva, valamely testen fölfelé mász, csúsz. Fára kúszni. V. ö. KUSZ, gyök 3).