, KURÚSOL, KURÚZSOL, (kur-us-ol v. kór-os-ol) áth. m. kurusol-t v. kuruslot-tam, ~tál, ~ott, htn. ~ni v. kuruslani. 1) A babonahitű nép véleménye szerént oly emberről, különösen asszonyról, főkép boszorkányról mondják, ki bűvölés, babonaság által mások egészségét megrontja, vagy kórságukat meggyógyitja, pl. midőn valakinek testén hirtelenül kelés, daganat támad, azt hiszik, hogy megkurusolta a boszorkány, ha pedig holmi rejtélyes kenőcsök által valamely vén banya némi sebeket orvosol, ugyanazt állitják felőle, hogy kurusolt. 2) Megvető értelemben mondják avatlan, nyegle, tudatlan orvosról. Ez értelmeknél fogva legvalószinübb, hogy gyöke kór, melyből lett kórosol, azután kúrusol, kurusol, azaz valakivel, mint kórossal bánik, valakit kórosságból gyógyít. Némelyek a latin cura szótól származottnak vélik, melyből t. i. a német curiren ige is eredett.