, (kur-ug-lya) fn. tt. kuruglyát. 1) Némely tájakon, szénvonó, azaz nyélre horog gyanánt szegezett deszkácska, melylyel a befűtött kemenczéből a pörnyét vagy hamut kihúzzák. 2) Másutt két águ villaforma eszköz, nyélbe ütve, melylyel a fazekakat a kemenczébe teszik. Mindkét értelemben véve legvalószinübb, hogy törzsöke kurug nem más, mint az átalakult horog, melyből lett horogol, horogló, horogla, azután korogla, kurugla, végre lágyítva: kuruglya. A német Krücke is horgas alakra mutat. Hogy a h átalakúl k-ra, és viszont, l. H és K betűk alatt.