, (kurr-an) önh. m. kurrant. Erős kurr hangon elkiáltja magát. Mondják különösen a tyúkról, midőn kányát látva, majd haragjában, majd féltében felriad. Megegyezik vele a szintén hangutánzó német knurren. Mondják kurrant alakban is; midőn ez szintén ön- és nem átható, ha csak oly hangzó tárgyra nem alkalmaztatnék, melyet külerő által lehetne kurranóvá tenni, pl. valamely tömlőt, dudaféle hangszert, nyomkodás által. Hogy hasonlatban, és példában szóljunk: durran az ágyú, csattan, pattan az ostor; ellenben durrant ágyuval a lövő, csattant pattant ostorral a kocsis.