, (kuny-a) mn. tt. kunyát. 1) Tulajd. ért. lehayló, lefelé görbedő, pl. kunya fülek, kunya karimáju kalap. Egy vele a konya, s rokon a kanyar. 2) Átv. ért. lusta, lajhár, ki rendesen meggörbedten lézegve jár, hangváltozattal tunya. 3) Elpuhult, elasszonyosodott, minthogy az ily ember teste, meggyöngülvén, lefelé görbed, nem szilárd, nem feszes.