, (kur-og-ó, talán kur-j-ó v. kur-j-ú-ból módosulva); fn. tt. kurgót. Kemenesalon am. fatytyugyermek, máskép: kurkó. Legvalószinübb, hogy e szó a kurva névvel van mind hangi, mind tárgyilagos viszonyban, minthogy a kurgó am. kurva fia, azon népvéleményből indulva ki, hogy aki fattyat vet, az kurva.