, fn. tt. kupecz-et v. ~ot. 1) Járó kelő, vándor kereskedő, ki csekélyebb értékü vagy mennyiségü árukkal üzérkedik. Így nevezik különösen a vásározó sertés-, ökör-, lókereskedőket. 2) Átv. ért. minthogy az ilyféle üzérkedés gyakran csalással, fortélylyal jár, innen jelent csalót, fortélyost is. Ezen szó szláv eredetű am. vásárló, a kupiti (venni, vásárlani) szótól, mely az országszerte mindenféle árukkal házaló tótoktól ragadt a magyar népre. Egyébiránt rokon hozzá a latin caupo is.