, (kun-d-ész v. kum-d-ész) önh. m. kundész-tam, ~tál, ~ott, par. ~sz. Gyöke a testnek görbe hajlását jelentő kun v. kum, ebből lett az elavult törzsige kund v. kumd, innen kundész. Mondják emberről, midőn valamit kutatva keresgél, különösen, midőn böngész, kórész, mi rendesen meghajló testtel történik. Dunán túli tájszó.