, k. m. kápráz-tam, ~tál, ~ott. Mondjuk a szemről, midőn idegei s látszerei akármely okból megzavarodván nem valódi tárgyakat, hanem csalképeket, tündéralakokat lát. Szemei annyira elgyöngültek, hogy már csak kápráznak. Úgy pofon csapták, hogy kápráztak a szemei bele. Törzsöke valószinüleg: ábra, melyből lett, ábráz, ábrázik s k (ch) előtéttel kábrázik, káprázik; mert valamint a káprádzás a szemnek, úgy az ábrándozás az elmének és képzelő tehetségnek zavart, nem rendes működésü állapotára mutat. Némelyek szerént am. kábrázik, káb gyöktől, honnan kábít, kábúl stb. szók is származnak.