, (kup-a) fn. tt. kupát. 1) Fából, csontból stb. esztergázott pohárforma edény, mely majd holmi híg áruk, különösen bor mérésére, majd ivásra használtatik. Néhutt egy itcze, másutt egy pintnyi mérték. Megtölteni, kiüríteni a kupát. Kupából inni. Kocsmárosné, töltsön bort a kupába. (Népd.). Használtatik kanna helyett is, melyhez alakra nézve hasonló. 2) Drágábbféle ivópohár, mely alakra a kupához hasonló. Arany kupa. Födeles kupa. Zománczos kupa. Darukupa, mely magaslábu talappal birt. 3) Kupához hasonló eszköz, milyen a tengely két végére való öblös vas. 4) Átv. ért. valaminek völgyecskéje, mely a kupa öbléhez hasonló, pl. a fejnek hátulsó részén levő gödör nyakkupa. Innen érthető a kopolya, mely sáros mély gödröt, völgyecskét jelent. Megegyeznek vele a török kopa, küp, küpedsik (kupácska), latin cupa, persa khub, khum, és a hellen ξυπλλíς, ξνπελλον.