v. KUP, (1), fn. tt. kúp-ot, harm. szr. ~ja. Általán kerekded, vagy hoszszukás gömbölyü, hengerded vagy dudorúan öszvehalmozott valami. Származékai: kupa, kupak, kupacz, kupalag, kupor, kuporczol stb. A nádat, zsúpot kupba rakni. Különösen, gömbölyü tető, födél az épületen. Templom, várpalota, torony kupja. A mértanban oly test, melynek alapja hengerded kerekségü, s oldalai fölfelé nyulva egyarányosan öszszébb szorulnak és csúcsosan végződnek. (Conus). Rokon vele a magyarban a szintén dudorút jelentő hupa gyöke hup, honnan hátahupás am. kinek a hátán dudorú kinövés van. Hasonlókép rokonai a vékony hangu küpü, köpcz, köped, köpöly, köpü, köpücze, mennyiben közgyökük küp és köp valami gömbölyűt, hengerdedet, vagy kerekdedet, dudorút jelent. Idegen nyelvekben rokon vele a szanszkrit kup, kub (fedez, emel), német Kuppe, Kuppel, Giebel, arab gibel (hegy), hellén ξυβη stb. V. ö. KOP, KUPA, 1).