(kumm-og), gyakor. önh. m. kummog-tam, ~tál, ~ott. Lopva, vagy lesben járó emberről, és ragadozó állatról mondják, midőn magát megsunyva, görbedt, öszvehúzott testtel mendegel. Megegyezik vele a kammog (czammog), melynek gyöke kam, egy a görbe eszközt jelentő kampó, kamó szók gyökével. Ugyanezen értelemmel bír a kum. Ide tartozik a kammogva járni szokott komondor. E szerént a kam (czam), kom, kum egyeznek.