, (kull-og-ó) mn. tt. kullogó-t. Kullogva, magát meghunyva, megsunyva mendegélő. Erdőn, aklok körül kullogó farkas. Vizen kullogó fene. (Km.). Mondják továbbá oly asszonyról vagy férfiról is, ki a házasulandókat egymásnak megszerzi, ki mint szokás mondani, susogóba jár.