, (kuk-os-ol v. gug-os-ol) önh. m. kuksol-t. Képzésére olyan mint taposol tapsol, habosol habsol, lebesel lepsel stb. Mondják emberről, midőn guggon ül, vagyis oly öszvehuzott és aláeresztett testtel, hogy ülepe csaknem a földet éri. Átv. ért. rejtőzik, el van bújva, máskép: gugsol, guggol, néhutt: kuporczol. A kukoriczában, a gyomban kuksolni.