v. KULYOK, (kuly-ak) fn. tt. kulyak-ot, harm. sz. ~ja. Ritka használatu szó, Páriz szerént ökölt jelent; honnan kulyakol, am. öklöz. Minthogy az ököl nem egyéb, mint gömbölyüre szorított kéz; innen kuly v. kul gyökénél fogva azon szók osztályába sorozható, melyek ugyanezen gyökből eredvén, görbét, vagy kereket, vagy gömbölyűt jelentenek. Legközelebb áll hozzá kula, midőn befelé görbedő tehén vagy ökörszarvakról mondják; kulyak (ököl) is a befelé görbített és szorított ujjak által képeztetik.