, (kull-an-t) önh. m. kullant-ott, htn. ~ni v. ~ani. 1) Fillent, hazud. A hazug emberről képes kifejezéssel azt szokta mondani a magyar, hogy görbéket, horgasakat beszél. Ez értelemben tehát alapfogalom a görbét jelentő kul. 2) Am. üt. V. ö. KUL, 2 ).