, fn. tt. kulimáz-t, tb. ~ok. Fenyűszurokból főzött kenőcs, leginkább a szekértengelyeket kenni való. Tót szó, (kolomasz) s am. a magyar szekérkenő, vagyis szóról szóra: kerékkenő, máskép: kátrány. Abban rokon több magyar szókkal, hogy a kolo (kerék) kol gyöke a magyarban is hol görbét, hol kerekgömbölyűt jelent. Gúnyos tréfásan: tót méz, mivel leginkább tótok főzik, és árulják, s a mézhez némileg hasonló, vagy pedig, mivel utórésze (máz) hangban egyezik a méz szóval.